Ágh Zsuzsa, tanító, Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola:
A Belső Csend programmal egy tanári továbbképzésen találkoztam és egészen lenyűgözött, hogy a bemutatón a gyerekekből milyen nyugalom és derű árad. Azonnal felvettem velük a kapcsolatot, de sajnos a covid miatt másfél évet tolódott a személyes találkozás. Közben én is elmélyedtem a meditációban és tudtam, a gyerekek kezébe kell adni ezt az eszközt. Minél hamarabb az életük részévé válik a meditáció, annál jobb. Végre eljött a találkozó napja és 6 osztályt sikerült bevonni a bemutatóba. Osztályonként 3.-tól 8.-ig kb 40-45 perc jutott. Az bevezető beszélgetések bevonták a gyerekeket, saját élményeket mesélhettek, oldódott a csoport. Az önkéntes szelíd, nyitott odafigyelő hozzáállása minden gyerek bizalmát elnyerte. Jól esett nekik megnyílni, beszélni saját problémáikról, illetve érezni, hogy mások is hasonló érzésekkel, félelmekkel küzdenek. A Belső Csend meditációra az óra második felében került sor. Mindenki, köztük én is meditáltam. A szavakat, bölcs mondatokat, magunkban ismételve hagytuk, hogy üzenetként szívünkig érjenek. A 10 perc után mindenki nyugodtabb, békésebb lélekkel nyitotta ki szemét. A gyerekek kérdezték, mikor jönnek majd újra? Látogatása után sokszorosítottam az elhangzott mondatokat és néhányan beszámoltak róla, hogy otthon is meditálnak. Néha elővettük az iskolában is, volt, aki nem akart részt venni, nem baj, csak kértük, hogy csendben legyen addig. Hisz nem mindenkinek jó egyféle út, de ha néhányan már a Belső Csend által tudnak kiegyensúlyozottabb, békésebb életet élni, vagy “csak” jobban kezelnek szituációkat, érzéseket, már rengeteg haszna van.
Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola:
Ürömi József Nádor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (ÖKO Iskola):
“Az első osztályosok nagyon meg tudtak nyílni, hasznosnak bizonyultak ezek a gyakorlatok.” (1. osztály)
“A gyerekek komolyan vették a feladatokat, szívesen mesélték el a saját élményeiket. A gyakorlatok igazodtak az életkori sajátosságokhoz. Nagyon kellemes a foglalkozást vezető személyisége.” (1. osztály)
“Bár az osztály passzívnak tűnhetett, osztályfőnökként láttam, hogy megérintette őket a téma. Az előadó személyét a kamaszok elfogadták, jó lenne a folytatás.” (7. osztály)
“A pedagógusok részéről csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Nagyon köszönjük a lehetőséget! Jó lenne ősszel folytatni, megnézni maradt-e a mostani élményből.” Kádiné Pénzes Mária (igazgatóhelyettes)
Kropfné Knipp Mária, Győrszentiván, Váci Mihály Általános Iskola:
“Kedves Mindenki! A mi iskolánkban egészen kicsi, 2. osztályos gyerekekkel szoktunk a földre ülve “belső csendet keresgélni”. Fokozatosan tudtam bevezetni, nem kötelező mindenkinek részt venni, de mostanra minden tanítványom nagyon megszerette. Öröm nézni, ahogy kisimulnak a kis gondjaik. Nagyon hangos és mozgékony a csapat, úgy gondolom ez nem egyedi történet. Azt szokták mondani, hogy jó volt a 10 perc csend. Érdekes, hogy szeretik, pedig amúgy alig maradnak csendben. Én nagyon hasznosnak tartom ezeket az alkalmakat, kicsit megpihen a lélek.(meg kicsit én is…gyönyörködöm bennük…erre is szükség van 🙂 Próbáljátok ki bátran…”
Répásiné Hajnal Csilla a Győri Váci Mihály Általános Iskola igazgatója Győr Oktatásügyéért díjat kapott több évtizedes pedagógusi tevékenysége és munkakultúrája, a meditációs jó gyakorlat (Belső Csend Program) meghonosítása, drámapedagógusi és rendezői munkája elismeréseként.
https://www.gyorplusz.hu/gyor/az-aldozatos-munkat-dijaztak/?fbclid=IwAR1m3DGyhyMRZJYKQfOmCoR6Z_e9QnJimGb2Ey-eAfNFcLq6tRbAOhuarus
Baks, nyári gyerektábor
Kedves K! Nagyon szépen köszönöm, hogy megismerhettelek. Körülbelül egy hónapja voltál nálunk a kis falunkban egészségnap és családi napon belül és ismertettél meg többünket a belső csend meditációval. Megcsináltunk a kollégáimmal veled közösen egy viszonylag rövid kis meditációt. Emlékszem teli volt mindennel a fejem, aggódtam, frusztrált voltam stb… és ahogy végeztünk ez mind tovaszállt. Nagyon hálás voltam érte, mert azon a napon délután, masszőrködtem és pont jól jött, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyek. Ez ezzel a kis meditációval nagyon jól sikerült. Beszéltük, hogy ez mennyire jó, és elmondtad, hogy gyereknek is mennyire jó, és ha van rá mód, akkor próbáljuk ki. Én egy pályázaton belül szociális munkás vagyok. Július utolsó hetétől 4 tábort vittem végig. Beiktattam a mindennapokba ezt a kis meditációs gyakorlatot. Hatalmas sikere lett, úgy gondolom. Első napon a kiabálásé, rosszalkodásé volt a főszerep. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, egyre kezelhetőbbé váltak, szófogadóak, elfogadóak, szeretettel teliek lettek. Ezt a gyakorlatot csakis én alkalmaztam a kollégáim közül. Figyeltem az ő csoportjaikat, és teljesen mérhető volt a változás. Leírok egy példát: az egyik reggel gofri volt a reggeli a gyerekeknek, több csoport reggelizett együtt. Amit ott láttam és tapasztaltam, maga a csoda volt. A másik csoport ordítozott, beszélgettek, rögtön nekiláttak a gofrinak, nem vártak semmit. Ránéztem a csoportomra, megkérdeztem tőlük: “Mi van veletek? Ti miért nem esztek?” Rámnéztek, és ezt mondták: “De nem mondtunk még asztali áldást.” Addig nem kezdjük el. Itt tűnt fel a leginkább a változás. Ahogy együtt ültek a többiekkel, és teljesen másként kezdtek viselkedni. Igen, én egy kicsit belecsempésztem az asztali áldást reggelente, a miatyánkot is, mert katolikus iskola óvoda van nálunk, amúgy is szokták. Viszont a másik csoportnál semmi ilyet nem tapasztaltam. A kolleganőm rámnézett, viccesen “Te szedálod a gyerekeket, vagy a legszelídebb, legjobb gyerekeket kaptad? “
Hát a válasz nem. 5-15 éves korosztály volt, 17-20 fős csoport több héten keresztül, többen állami gondozott közülük, többen viselkedési problémákkal küzdők. Nem ragozom tovább… Hatásos volt a mindennap kétszer 5 perces gyakorlat. Én nagyon hiszek, ebben én belevittem azt is. Így én a kettőnek együtt tudom be.
Köszönettel: Kolompár Marianna Szociális munkás ( halmozottan hátrányos helyzetű többnyire roma lakosoknál)
Bezenyei Horvát-Magyar Kétnyelvű Általános Iskola
Kammerhofer Judit, Deákné Juhász Éva
A Belső Csend programmal egy online előadáson találkoztunk. 1-5. osztályig végezzük a meditációt 4 pedagógussal, idén március óta. Nem gyakorlatként tekintünk rá, inkább megismerünk, megismertetünk egy olyan alternatívát, melyet a gyermekek maguk is beépíthetnek a mindennapjaikba, s viszik magukkal akkor is, amikor már nem általános iskolások.
Olyan megoldásokat keresünk, melyek jobb, gyermekeknek sokkal megfelelőbb módszert nyújtanak fegyelmük, eredményeik javítására. Ez a program tökéletesen megfelel erre. Összekötjük több ötlettel, melyek kapcsolódnak hozzá, kiegészítik egymást, és segítik azt a törekvést, mely szerint a pozitív megerősítés oldaláról közelítünk a tanulók felé. Már csak annyi a dolgunk, hogy megfigyeljük a változásokat.
Tapasztalataink: A meditáció gyakorlása koncentrációra, befelé figyelésre is megtanít.
Inkább a mindennapi élet aprócska történéseiben figyelhető meg változás, saját magunk és tanítványaink tetteiben, ösztönös reagálásaiban. Türelemre van szükségünk, idő kell ahhoz, hogy az osztálytermet elhagyva is hatása legyen a gyermekek egymás közötti viszonyában.
Legnagyobb cél, melyet kitűzhetünk magunk elé az, hogy rendszeresen és évekig végezzük tanítványainkkal a Belső Csend programot.
A meditáció után mindennap mosollyal nyitjuk ki a szemünket, dicsérjük egymást, meghalljuk azokat a hangokat, melyek körül vesznek bennünket, melyekre eddig nem is figyeltünk fel. A tananyag feladatait gyorsabban, összeszedettebben tudjuk végezni.
Felnőttnek és gyermeknek egyaránt kihívás, következetességet kíván. Értékeljük a kis eredményeket, nem a szokásos mércével mérünk. Együtt örülünk tanítványainkkal. Nem azért végezzük, mert muszáj. Inkább csak úgy. Azért, mert jót tesz, s mert szeretnénk nyugalomban tanulni, élni.
Nagy fokú bizalom alakul ki közöttünk, hiszen mindenki egyszerre végzi a meditációt. Megnyugszunk, s arra a pár percre megérezhetünk egy különös, megfoghatatlan élményt, mely összeköt felnőttet és gyermeket, mindegy, ki honnan érkezik a suliba, nem fontos, milyen a bizije, lényegtelen, hogy hány éves. A harsány elcsendesedik, közelebb kerül a visszahúzódó, halkszavúhoz. Kiegyenlítődnek az esélyek, a lehetőségek. Csak az számít, milyen emberré akarunk válni, milyen értékek mentén éljük az életünket.