Sydney egyik általános iskolájában 12 hónapon át egy harmadikos osztály valamennyi tanulója végezte a Belső Csend Program tízperces gyakorlatát minden reggel. Állapotukat a tanárok mérték fel az ausztrál standardizált és érvényesített mentális egészségi rizikó kérdőívvel.
Az év végére a mentális egészségének veszélyeztetettsége 80%-kal csökkent, míg a kapcsolatteremtő képességeik 30%-kal javultak az év elején mért eredményekhez képest. A gyerekek visszajelzéseiből kiderült, hogy élvezték a foglalkozásokat, és szerették volna folytatni.
Egy másik felmérésben két féléven át három osztályt vizsgáltak. Egyik osztályban Belső Csend oktató tartotta a foglalkozásokat, a másikban Belső Csend videókat használtak, míg a harmadik osztályban semmilyen relaxációs módszert nem alkalmaztak. Azokban az osztályokban, ahol Belső Csend oktató volt jelen vagy a videóprogramot használták, szignifikánsan javultak a mért adatok a kontrollosztályhoz viszonyítva. Érdekességként megállapítható volt, hogy a videómodulok használata hatékonyabb volt, mint az oktató által tartott gyakorlatok.